2022. október 12.-én megnyílt kiállításunkon a 2021-es triennálé anyagából a falikárpit, textil design és térobjektek kerültek fókuszba a Klebelsberg Kultúrkúria Barbakán és emeleti Szalon kiállítótermeiben.

A kiállított tárgyak köre a textiltervezői műfajok széles területeit érinti, láthatóak autonóm kreatív textilművészeti műalkotások valamint az ipari terméktervezés, tárgytervezés, kézműves használati tárgytervezés, lakástextil és kiegészítő tervezés, divat-, öltözék-, öltözékkiegészítő tervezés művészeti szakágazatok művészeinek alkotásai.

A kiállításon bemutatott művek öt kategóriában, technikai és anyaghasználati megkötés nélkül készültek, így a hagyományos textilek mellett a PVC, a gipsz, a nylon, a karton, a drót, a fotó, a szilikon és egyéb alternatív alapanyagok is feltűnnek. A formákkal, anyagokkal kísérletező művek rámutatnak e művészeti ág sokszínűségére, az alkotók egyedi technikák alkalmazásával mutatják be a kortárs textilművészet mindenkori tendenciáit a festett, szövött, varrott, hímzett faliképeken, az öltözékterveken, a miniatűrtextileken, a szalagokon és a zászlókon.

Programunk a Budapest Design Week 2022 Találkozások Terei hivatalos eseményeként valósult meg. A tárlat 2022. október 13. és 2022. november 2. között látogatható hétköznap 10-18 óráig, hétvégén 10-17 óráig.

A kiállítást megnyitotta: Keppel Márton művészettörténész

A kiállítás védnöke Őrsi Gergely Budapest II.kerületének polgármestere és Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár igazgatója köszöntötte a megjelenteket.

A kiállítás kurátora Prof.Dr.Kelecsényi Csilla DLA textil-és képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja adta át a “Az Év Textilművésze 2022” Díjat Balog Edit kárpitművésznek, melyet – a hagyomány szerint – a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért kuratóriumából álló díjzsűri ítél oda kiemelkedő teljesítményt nyújtó művészi, tervezői és szakmai érdekképviseleti munkájáért minden évben. Idén az elismerő díjat a Magyar Művészeti Akadémia támogatása biztosította.

Tárlatvezetések

További információk: a kiállítás megnyitó Facebook esemény oldalán

A kiállítás 2022. november 02-ig tart nyitva, a Mindenszentek napja miatti ünnepi nyitvatartás a Klebelsberg Kultúrkúria honlapján érhető el.

Helyszín: Klebelsberg Kultúrkúria 1028 Budapest, Templom u. 2-10. Térkép

Keppel Márton művészettörténész megnyitó beszéde

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kiállító Művészek!

A figyelmünk középpontjának a helyét egy rövid időn belül megismétlődő esemény utózöngéje foglalja el. Jóllehet egy helyen és egy időben csupán egyetlen esemény történhet, ezért aki a VII. Textilművészeti Triennáléval bárminemű egyezést vél felfedezni, az nem téved az oksági kapcsolat szükségszerűségében, amit dőrén csupán a véletlen művének lehetne tulajdonítani, de tévedésbe esik az azonosság feltételeiben, amit éles szemmel képes felismerni abban a tartományban, amelyben az a kijelentés tehető, hogy ez és ez a tárgy ugyanaz. Nincs más dolgunk, mint a korábbi esemény valóságának kiterjesztése egy másik zónába, de változatlan kikötésű hozzáféréssel, vagyis: felhasználónév – textilművészeti triennálé, jelszó – sodrás. Így máris felszabadul egy új és izgalmas program lehetősége, új és izgalmas interpretációs kontextusban.

Mindenek előtt azt érdemes megvizsgálni, hogy a kiállítás kurátorai által ajánlott sodrás jelszó jelentése és jelölete, milyen logikai kapcsolatban van egymással a textil és textilművészet kontextusában. Előre bocsátom, hogy a nyelvi jelentés szálainak elválasztása vagy kibogozása révén világossá válik annak értelme, hogy a sodrás jelszó miként képes tematizálni egy kollektív kiállítást, egyszersmind hozzáférést biztosítani az egyedi tartalomhoz.

A sodrás jelentése lényegesen különbözik a szemléletmód és megközelítés optikai felbontásának mértékében, mert ameddig atomi szinten az elemi szál az anyag manuális csavarásából, megsodrásából létrejövő technikára vonatkozik, addig holisztikus értelmezési tartománya az anyagi tulajdonságú elemi szálak összességéből felépülő anyagtalan tartalmat, a dinamika és lendület megnyilvánulását jelzi határozottan. Az anyagból felépülő anyagtalan, a fizikaiban gyökerező metafizikai, a konkrétból kiinduló absztrakt és a technikából létrejövő művészi koncepció az az eljárás, ami a művészet leglényegesebb és legmeghatározóbb tulajdonsága. Kevés olyan művészeti ágat tudnánk felsorolni, amelyek esetében a forma és tartalom egysége ennyire elválaszthatatlanul kapcsolódna egymásba.

A sodrásról most már beláttuk, – azáltal, hogy a jelszóval hozzáfértünk a jelentéshez – hogy kiállítási címként nemcsak tematikát határoz meg, hanem kinyilvánítja a textil létjogosultságát és szellemi telítettségét a művészet eszköztárában. Ezért kérem, engedjék meg nekem, hogy csak ezen a mai alkalmon száműzzem a textillel kapcsolatos terminológiából az iparművészet és design szavakat, mert megítélésem szerint ez a műfaj a kortárs művészetben nem szenvedheti tovább azt az anakronisztikus és avítt felosztást, amibe a funkcionalizmus vagy dekoratív művészet és a grand art fogalmi megkülönböztetése évtizedekkel ezelőtt kényszerítette. Ez az archaikus anyag a maga karakterisztikus technikai formaalkotásával a 21. századra jelentéssel, szellemmel és filozófiával bőségesen gyarapodott. Wittgenstein – véleményem szerint a 20. század legnagyobb filozófusa – így ír a múlt század közepén a fogalmak meghatározásáról: „valamire vonatkozó fogalmakat úgy terjesztünk ki, ahogyan egy fonál fonásakor az egyik szálat a másikhoz sodorjuk. A fonál erőssége nem azon múlik, hogy valamely szál egész hosszában végigfut-e a fonálon, hanem azon, hogy elég sok szál fonódik-e össze egymással.” Az előbbiekben ezt a gondolatmenetet igyekeztem gyakorlatba ültetni a sodrás szó fogalmi analízisével, ami vezérfonalát adja a kiállítás textilművészeti kontextusának.

A textilművészeti triennálék intézményesített rendszerének kialakulását megelőzően – vagyis nagyjából a 90-es évek elejének intenzív társadalmi és kulturális átalakulásának időszakára tehetően – egy paradigmaváltás ment végbe a textilhez kötődő teoretikus irodalomban és szellemi elméletalkotásban elsősorban a nemi identitás priorizálása és az iparművészet versus képzőművészet alapú polemizálás szemszögéből. Az elméletészeket a feminizmus és nőművészet kapcsolata foglalkoztatta a textilnek, mint az anyag és technika összefüggésrendszerének magyarázó okozata a művészet létrehozása és gyakorlása tekintetében. A hazai textiltriennálék történetének hozzávetőleg félidejénél – vagyis bő egy évtizeddel ezelőtt – újabb változás következett be a textillel kapcsolatos gondolkodásunkban, egyfelől a szakmagyakorlás anyaghalmazának gazdagodását illetően (fém, műanyag, papír, gipsz és más organikus anyagok), másrészről egy komplex szemiotikai jelrendszer részeként definiálva (elemi szál, cross-over stb.) az értelmezésre irányuló diszkurzuson belül. Így érkeztünk el napjainkig, nevezetesen a VII. Textilművészeti triennáléhoz, amely látleletet ad ennek a műfajnak és szakágnak az aktuális keresztmetszetére, és azt mondhatjuk, hogy ismét paradigmaváltás bontakozik ki szemünk előtt. A művész, mint kutató jelenik meg a műalkotásban, a teoretikus pedig, mint kurátorként közreműködő művész van jelen a kiállításon. A textilipari kézművesség (vagyis az art és craft tevékenység) közösségi és kollektív ethosza a nyilvánosság megszólításának új formáival foglalkozik és kötelezi el magát, mint amilyen az online tér – és nemcsak az értékesítés és érvényesülés szempontjából. A VII. Textilművészeti Triennálé hozzájárul a textil-, ruha- és szövethasználat jelentőségének és elismertségének átértékeléséhez. Összességében kijelenthetjük, hogy a textil a művészettörténet modernista kánonjának újragondolásában központi helyet foglal el, megkockáztatom, hogy a kortárs tradicionális képfestészetnél is hangsúlyosabbat.

Végezetül kérem, engedjék meg, hogy egy keserédes megállapítással zárjam a VII. Textilművészeti Tiennálé és a hazai textilművészet aktuális helyzetértékelésének analízisét. Egyfelől örömteli azt látni, hogy egy szakágon belül milyen sokrétű műfaji kategória nyert létjogosultságot, amely saját jogán vívott ki magának önálló zsánert és fogalomkört. Ezt tükrözi a kiállítás rendezésének strukturális szervezőelve: klasszikus falikárpit, tértextil, minitextil és textilarchitektúra, szalag, zászló, öltözet-és ruhadesign; ezek szerint vannak csoportosítva a tárgyak. Másrészről fanyar szájízt kölcsönöz azzal szembesülni, hogy egy ez a valóban szerteágazó és termékeny műfaj, amely elismerésre méltó kvalitással járul hozzá a kortárs művészeti diskurzushoz, nemzetközi súlyát és presztízsét tekintve némileg légüres térben lebeg. A mérleg egyik serpenyőjében helyezkedik el egy lokális műfaji burjánzás, míg a másik serpenyőben van egy globális műfaji beágyazottság. Sajnálatos módon a mérleg nyelve nem mutat egyensúlyi pozíciót. Miért van ez? A textilművészet alkotófolyamatának lényegi természete, hogy gyakorlása során testet ölt az anyag és a gondolkodás elválaszthatatlan kapcsolata. Ez a tudás személyes, rejtett, passzív, néma, kimondatlan, készségszintű és hallgatólagos. Tevékenységtípusain keresztül gondolkodik az alkotó, ami a test fizikai folyamatait váltja ki. Minden további nélkül nevezhetjük textiles gondolkodásnak, amelynek aktivitási spektrumát 100 %-ban lefedik a textilművészeti triennálé kiállított tárgyai: fonás, varrás, csomózás, kötés, szövés, nemezelés, hajtogatás, vágás és jobb magyar szó híján styling. Kevés olyan eseményről számolhatunk be, ahol mindezeket egyidőben lehet megtapasztalni. Ennek ellenére, ha fellapozzuk a nemzetközi művészeti szakirodalmat Kelet-Európára vonatkozóan Ausztriától kezdve Lengyelországon keresztül Bulgáriáig találunk helyi hivatkozásokat, amik beépülnek a művészeti intézményrendszerbe, de úgy tűnik, hogy Magyarország egyelőre keresi helyét ezen a térképen. Éppen ezért köszönet és elismerés illeti a textilművészeti triennálét szervező Kulturális Alapítvány a Textilművészetért gárdájának tevékeny csapatát, az esemény alma materének, a Szombathelyi Képtárnak az elhivatott szakembereit és a kiállítás hazai tárgyanyagának regionális megismertetését előmozdító Klebelsberg Kultúrkúria munkatársait, akik azon fáradoznak, hogy a hazai textilművészet nemzetközi kontextusban is hivatkozási alappá szilárduljon.

Szokásomhoz híven, amikor bevezetőm az esztétikai értékítélet és mesterségbeli tudás kérdéseihez érkezne, én már elhallgatok, mert nem szándékozom megspórolni a jelenlévőkön a szakmai és érzelmi bevonódás élményét, ezért ennek lehetőségét az elhangzottak figyelembe ajánlásával megnyitom most Önök számára. Tartalmas eszmecseréket kívánok a tárgyak szemlélésekor!“

– Keppel Márton művészettörténész –

_{A kiállítás megrendezését a Nemzeti Kulturális Alap támogatja 2022. Grafika: Rozmann Ágnes 2021 | VII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé | fotók: Varga Gábor Ákos és Kuttner Ádám}