A SZOMBATHELYI KÉPTÁR

Nemzetközi Textilművészeti Triennálék otthona: Szombathely

“Magyarországon az 1960-as évek második felére érkezett el az az idő, amikor a kultúrpolitika megengedte, hogy a nagy mamut kiállítások helyett a művészeti ágak, külön külön mutatkozhassanak be egy egy kiállítással. Így kerülhetett sor 1968-ban az Ernst Múzeumban a Textil – Falikép ’68 című kiállításra. A tárlatot nagy siker övezte, nem csak a látogatók voltak elragadtatva, aminek tanúja a vendégkönyv, hanem nagyon jó volt a sajtó visszhangja is. Frank János művészettörténész, aki szemtanúja volt a kiállítás megszületésének, így írt erről: „….Csoda történt? Azt hiszem, ismeretlen jelenség a kultúrtörténetben, hogy egy művészeti ág csak úgy varázs szóra megújuljon; Hogy határozat, manifesztum nyomán azonnal, egyik napról a másikra új, termékeny alkotói korszak kezdődjék. A művészettörténet a lassú átmeneteket ismeri: a magyar textil 1968-as metamorfózisa kivétel volt, csoda. …”

A Szombathelyi Képtár falai között ennek a csodának lehetünk időről időre a szemtanúi. Az 1970-ben útjára indított I. Fal- és Tértextil Biennálé igazolta annak az elhatározásnak a megalapozottságát, hogy itt Dunántúlon, Vas megyében, a textilipar egykori fellegvárában – Szombathelyen – teremtsék meg a „szálművészet” fórumát.

Az 1970-ben egy kategóriából, a fal- és tértextilből kiindult kiállításfolyam az évek előrehaladtával további kategóriákkal bővült. 1973-tól megjelent az ipari textil biennálé, majd 1975-ben a miniatűrtextil biennálé, amely 1976-ra nemzetközi megmérettetéssé vált. A helyszín egészen 1986-ig a Savaria Múzeum volt, 1988-tól pedig az újonnan megépített több, mint 2000 négyzetméternyi kiállítótérrel rendelkező Szombathelyi Képtár ad otthont a nagyszabású rendezvénynek.

A 70-es és 80-as évekbeli nagy fellendülés után, melyet aranykorszaknak is szokás nevezni Kovalovszky Márta művészettörténészt idézve, a 90-es évek elején egyfajta visszaesés volt tapasztalható. Ez természetesen nem a munkák dinamikájára vagy mondanivalójára, szuggesztiójára értendő, de tény, hogy csökkent a biennálénk iránti érdeklődés.

Ennek ellenére három évtized eltelte után is a szakma és a szervezők frissességét mi sem bizonyíthatta jobban, mint hogy a millecentenárium évében, 1996-ban újabb diszciplinával, a zászló kategóriával bővült a textilbiennálék sora, 1998-tól pedig szalag-kiállítást is rendezünk. Azóta mindkét szekció – a miniatűrtextilhez hasonlóan – nemzetközivé szélesedett.

2002-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Textil Szakosztálya és a Szombathelyi Képtár vezetősége úgy döntött, hogy ezentúl három évente hívja seregszemlére a textilművészeket: a biennálék helyébe így a triennálék léptek.

Szombathely az elmúlt több, mint 50 esztendő alatt 78 textilművészeti kiállításnak adott otthont biennále és triennále formájában.

Szombathely városának és a textileseményeknek a rangját még az is emeli, hogy nincs még egy ilyen hosszú múltra és folytonossággal bíró egyetlen egy textilrendezvény sem a világon mint a miénk, mert volt Lausanne, London és Kyoto – sajnos már csak az emlék maradt meg róluk. A Szombathelyi műhely pedig rendületlenül várja, fogadja és megrendezi eme nemes anyagnak, a kortárs textilnek a bemutatását.

Reményeik szerint 2021. június 18-án ismét megnyithatja kapuit a következő Triennálé – ezúttal a VII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé – a Szombathelyi Képtár megújult falai között.”

^{Forrás: Cebula Anna igazgató, művészettörténész főmuzeológus 2019}